Hogyan lehet a művészi látásmódot fejleszteni

Eszköztár: A témanélküliség A A művészi szabadság és sokféleség azonban sok művészt elbizonytalanított, elsősorban azokat, akik a hagyományos képzőművészeti műfajok átalakulását a művészet hanyatlásaként élték meg, az új témákat és kifejezőeszközöket nem tekintették a nagy művészet körébe tartozónak, miközben a régi témák és az akadémikus kompozíciók kiüresedését is érzékelték.

A régi akadémikus gyakorlat szerint zajló művészeti oktatás, amely szolid és szakszerű ismereteket kívánt nyújtani a leendő művészeknek, sokak számára értelmetlennek és abszurdnak tűnt, ahogy ezt egy diák rajzai is bizonyítják, amelyeket a párizsi Képzőművészeti Iskola egyes óráiról készített az as évek végén.

Az anatómia óra ábrázolásán egy fiatalembert látunk, aki egy székre helyezett és a falnak támasztott emberi kar csontvázát próbálja éppen lerajzolni. A furcsán beállított, vékonyka?

A század második felében több olyan képpel is találkozhatunk, ahol figurális kompozíciók megfestésére előkészítő művészképzés fontos állomását jelentő anatómiaoktatás megszokott eszköze, a csontváz, önálló motívummá, szimbolikus elemmé válik. E képcsoport összefüggésében nézve ezt a tárgyilagos, de kissé rezignált diákábrázolást, az a korszakban megváltozott művészeti látásmód egyik jeleként értelmezhető.

A korábban egy nagyobb kompozíció részeként megjelenő motívumok, illetve az annak megvalósítását szolgáló vagy az azt előkészítő gyakorlatok és eszközök önmaguk váltak a művészet témájává, tárgyává, illetve a végső művé, befejezett alkotássá. Így arra, amit korábban vázlatnak vagy részlettanulmánynak tekintettek, önálló műalkotásként néztek, s fokozatosan fel- és elismerték kifejezőeszközeinek autonóm értékeit.

A diákábrázolással egy időben készült, műfaját tekintve sem csendéletnek, sem pedig interieurnek nem nevezhető,Van Gogh széke Arles-ban című festmény egyetlen motívuma egy szék, amely Van Gogh lakásának és részben műtermének berendezéséből kiválva, személyes jelentőségének nézőpontjából szemlélve válhatott általánosítható jelentések kifejezésére alkalmas, jelképes tárggyá, egy olyan művész feldolgozásában, aki a környezetében látott tárgyakat és természeti motívumokat lélekkel bíró létezőknek, vagyis lelkes lényeknek tekintette.

Monet mint az absztrakció előfutára A festészeti témákkal kapcsolatban megváltozott látásmód másik aspektusa a téma vagy az ábrázolt motívum jelentőségének a háttérbe szorulása volt a formáló eszközökkel szemben.

Az egyes hogyan lehet a művészi látásmódot fejleszteni, a színeket és a vonalakat nem csupán mint egy látott dolog leképezéséhez hozzájáruló eszközöket, hanem mint elvont formatartalmak kifejezésére alkalmas, önálló képződményeket kezdték értelmezni. Ennek a folyamatnak a végén a Corvina, Budapest, Az absztrakció felé közelítő és egy szellemi fordulatot végrehajtó Kandinszkij nem említette Monet-t, akinek az es és as években Giverny-ben, a saját maga által tervezett kertjének azonos motívumairól festett Tavirózsák-sorozatát még nem ismerhette.

Monet-nak elsősorban ez a sorozata volt az, amelynek egyes darabjain a látott motívum festői feldolgozásában eljutott az absztrakció határáig. A párizsi Orangeri számára tervezett, a panorámaszerű elrendezésben kiállított Tavirózsák től volt látható, és nagy hatással volt a