Látás és kép
Tartalom
A látás és a képek természete A látás fogalma alatt többnyire a vizuális információ feldolgozását értjük, amelynek fő célja a tárgyak azonosítása, és azok közvetlenül nem észlelhető tulajdonságainak felismerése, illetve a cselekvés vezérlése.
A látás folyamatában két szervünk játszik kulcsfontosságú szerepet: a szem, amely számára a fény közvetíti az információt, és az agy, ahol ezek az információk feldolgozásra kerülnek.
A képelméletek egyik klasszikusának számító W.
Thomas Mitchell megkülönböztet vizuális, verbális és mentális képeket, [1] a médiakutató képzőművész, Antik Sándor pedig fizikai, élettani és mentális természetűekre osztja fel őket.
Horányi Özséb szerint ezek a megismerő tevékenység erőterében, a fogalomalkotással azonos értékű folyamat eredményeként jönnek létre.
Tág értelemben véve ide sorolható minden ember alkotta kép, amely valamilyen külső hordozóra kerül, legyen az vászon, papír, monitor, stb. Tehát a televízióban, tableten, okostelefon kijelzőjén, vagy kivetítve látott képek is.
A média térnyerésével ezeknek a száma sokasodott meg soha nem látott módon látás és kép átlagember mindennapjaiban.
In: Bacsó Béla szerk. Kép, fenomén, valóság. Budapest, Kijárat Kiadó, Kolozsvár, Egyetemi Műhely Kiadó,
