Nem megy a tanulás? Jók a génjeid?

A londoni King’s College egyik legújabb kutatása szerint a gének nagyobb szerepet kapnak abban, ki milyen eredményesen tud tanulni, ahhoz képest, hogy milyen maga az oktatás és hogy milyen környezetben tanul az illető. Természetesen az eredmény nagy vitát váltott ki szakmai körökben.

Robert Plomin professzor, a kutatás vezetője egy 250 oldalas tanulmányban részletezte eredményeiket. Eszerint a kutatásban 11 ezer egy- és kétpetéjű, 16 éves ikerpár tanulmányi eredményeit vizsgálták meg. A kutatók összehasonlították a génállományukon száz százalékban osztozó ikrek vizsgaeredményeit azokéval, akiknél ugyanez az arány 50 százalékos volt. Úgy találták, hogy a különbségek mintegy 58 százalékáért a gének felelősek, míg a környezeti hatások csak 29 százalékkal esnek latba. Érdekes az is, hogy a jelek szerint az öröklött tulajdonságok leginkább a természettudományos tárgyaknál jelennek meg (például a biológiánál, a kémiánál és a fizikánál), a legkevésbé pedig a humán tárgyak esetében (például a művészeteknél) –, előbbieknél 58, utóbbiaknál pedig 42 százalékos súllyal.

A tanulmányban a kutató kitér arra is, hogy ha elfogadjuk az eredményeket, az azt jelenti, hogy a gyengébb tanulmányi eredményekért nem kizárólag az oktatók és az intézmények a felelősek. „Az érettségi eredmények különbözősége sokkal inkább köszönhető a genetikának, mint az iskolai vagy családi környezetnek” – olvasható a tanulmányban. Nicholas Shakeshaft PhD-hallgató, a tanulmány egyik szerzője szerint levonható az a következtetés is, hogy az olyan egységesített oktatási rendszereknél, mint amilyen az angliai is, jobban kiütköznek az öröklött tulajdonságokból fakadó teljesítménykülönbségek, mint a rugalmasabb rendszerekben.

Tudomást kell venni róla és építeni rá

A kutatók hangsúlyozzák, egyáltalán nem szabad alábecsülni az iskolák szerepét. Bár véleményük szerint az erősebb és gyengébb iskolák közötti különbségek nem számítanak annyira, az azonban nagyon lényeges, hogy oktatáshoz jutnak-e a fiatalok vagy sem. Szerintük a legszerencsésebb az lenne, ha minden fiatal saját adottságainak megfelelően, személyre szabott oktatásban részesülne, de legalábbis növelnék a mindenkit egyformán kezelő rendszer rugalmasságát.
Dr. Claire Haworth, a Warwick Egyetem munkatársa a témára reflektálva kijelentette, szerinte már a tanári képzésben is érinteni kellene a genetikát, így a jövendő pedagógusok jobban megérthetnék, miben különböznek a gyermekek tanulási képességei.
A kutatók azt is fontosnak tartották leszögezni, mivel egész populációkat vizsgálnak, mindez nem azt jelenti, hogy a genetika az egyes egyének esetében 60 százalékban felel az elért eredményekért, hanem az egyének közötti különbségek 60 százalékára szolgál magyarázattal. „Az örökletesség nem állandó, ha a környezeti hatások megváltoznak, megváltozhat a genetika tanulmányi eredményekre gyakorolt hatása is” – magyarázta Plomin professzor.

Támogatás csak a tehetségeseknek?

Plomin professzor szerint az új eredmények fényében kijelenhető, hogy a tanulás és a genetika között jóval szorosabb összefüggés áll fenn, mint azt eddig gondolták. Az éles vitát azonban nem ez szította fel újra, hanem Boris Johnson londoni polgármester kijelentése, aki szerint elsősorban a magas IQ-val rendelkező tanulók oktatására kellene fordítani a rendelkezésre álló forrásokat. „Bármit is gondoljanak az IQ-tesztekről, az esélyegyenlőséget illetően releváns, hogy fajunk 16 százalékának 85 alatti az IQ-ja, míg 130 feletti értékkel 2 százalék rendelkezik” – mondta el a városvezető.
Angliában és az Egyesült Államokban hosszú évek óta gyakorlatilag tabunak számít ez a téma, mivel sokan úgy gondolják, hogy a mostanihoz hasonló eredményeket egyesek felhasználhatják ahhoz, hogy kirekesztő politikai nézeteiket próbálják megalapozni. Attól is sokan tartanak, hogy ha igazolást nyer a genetika és a tanulmányi teljesítmény közötti kapcsolat, az oktatás átalakul úgy, hogy a gyengébb képességűek kiszorulnak a rendszerből.

 

Forrás: edupress.hu

Címke: , , ,
Kategória: Hír, blog, Oktatás