Moravec-paradoxon – Wikipédia

A látás paradoxonai. Epimenidész-paradoxon

Paradoxonok Contraria sunt complementa — az ellentétek kiegészítik egymást A paradoxon görög eredetű szó, az állítások olyan halmazát a látás paradoxonai, amelyek látszólag ellentmondásra vezetnek, vagy a józan észnek ellentmondó következtetés vonható le belőlük.

Ugyanis, ha egy paradoxon igazi, akkor valódi ellentmondást nem tartalmazhat, mert a valóságban nincsenek ellentmondások. Így paradoxonokról beszélni, illetve pusztán gondolni rájuk már önmagában is egy paradoxon.

A paradoxonok lényege, hogy felhívják a figyelmet a valóság szövetén tátongó résekre, illetve, hogy figyelmeztessenek, hétköznapi tapasztalataink csupán árnyképei a realitásnak.

kamilla látás

Talán nem illúzió minden, ami körülvesz bennünket, de a jelenségvilág eseményei mindig viszonylagosak, töredékesek és hiányosak maradnak az abszolút realitás teljességéhez képest. Az érzékelés és a tudás csapdája Biológiai adottságainknak megfelelően mindennapi tapasztalásainkat leginkább a látás útján nyerjük, és a nyelv segítségével tudjuk kifejezni, megosztani társainkkal.

sürgősségi szemészeti tankönyv

Az emberiséggel egyidős és azóta is születő paradoxonok pontosan azt mutatják meg, hogy a létezésünk feltételekhez kötött, hogy vannak olyan helyei az univerzumnak, ahová szem nem láthat, olyan törvényei, melyeket gondolat meg nem érthet, olyan jelenségei, melyeket szó le nem írhat.

A filozófia, a vallás és a szemvizsgálati képlet története elválaszthatatlan a paradoxonoktól. Nagy felfedezések, új korszakok, paradigmaváltások elindítója egy-egy ellentmondás feloldása, mely általában újabb dilemmákat szül.

Ám Platón Menón-paradoxona óta tudjuk, hogy magának a problémának a felvetése és megoldása sem mentes az ellentmondásoktól. Ha nem ismerjük, nem tudjuk, hol keressük, s ha megtaláltuk, nem tudhatjuk, hogy ez-e az, amit kerestünk. Az emberiség — a természettudományos kutatásokkal az élen — mégis kitartóan törekszik, hogy feltérképezze az ismeretlent.

Az emberi szellem kétféle tudatállapot érzékelésére képes. Az elme ezen két érzékelési állapota egyben a megismerés két útja is, mely — nem meglepő módon — más-más képét mutatja a valóságnak.

Epimenidész-paradoxon

A racionális tudásunkat a minket körülvevő környezet megtapasztalásából építjük fel. Ez az értelem felségterülete. Az értelem pedig feloszt, összehasonlít, kategorizál, méricskél és legfőképpen megkülönböztet. Így teremti meg az ellentétek világát, ahol az egyes ellentétpárok alkotóelemei csak egymáshoz viszonyítva léteznek. Ennek a tudásnak a legfőbb sajátja az absztrakció, hiszen az egész felosztott részeit, a végtelen számú jelenséget lehetetlen minden jellemzőjével együtt megragadni.

Így egyfajta hevenyészett intellektuális térképet hozunk létre, amelyen csak elmosódó körvonalak szerepelnek. A racionális módszerekkel megszerzett tudás korlátai egyre nyilvánvalóbbá váltak, mikor a Newton által megalapozott mechanisztikus világmodellt alapjaiban rengették meg a kvantumfizika új megfigyelései. Az utóbbi évtizedekben elinduló folyamat egy rendszer átalakulását hordozza magában. A kvantummechanika által felvetett kérdések körül kialakuló vitában azonban most már nem csak fizikusok, hanem filozófusok is részt vesznek.

Ez látszólag a látás paradoxonai ellentmond a a látás paradoxonai tudományok fejlődésének, mely idővel egyre távolabb került a kezdeti miszticizmustól, és a valóságos vagy annak hitt világ működéseit pontosan meghatározott oksági rendszerrel, matematikai nyelven megfogalmazott, ellentmondásoktól mentes mechanikai törvényekkel írta le.

mínusz 2 látás

Ezek a törvények azonban nem érvényesek a szubmikroszkopikus világ jelenségeire. Az érzékszervi úton érzékelhető és tapasztalati úton megismerhető valóság, melyben élünk, mégis ezekből a mikrorendszerekből épül fel.

A látás paradoxonai ismereteink szerint a két rendszer közötti ellentmondás olyan nyugtalanító kérdéseket vet fel, mint például: létezik-e egyáltalán a világ úgy, ahogy eddig megismertük? Mi is igazából a valóság? A kvantumfizika rejtélye Az atomi és a szubatomi világ tanulmányozása rádöbbentette a fizikusokat, hogy a látszat mögött húzódó valóság megértése túl van a klasszikus logika határain.

A látás paradoxonai modern fizikában bekövetkező változások kihatnak az egész nyugati társadalomra, hiszen újra kell értelmeznünk az univerzumról és a hozzá fűződő kapcsolatunkról kialakított nézeteinket. A kibontakozó új világnézet nagyon hasonlít a misztika látásmódjához. A kvantumelmélet és a relativitáselmélet — a modern fizika két alappillére — rákényszerít bennünket, hogy úgy lássuk a világot, ahogy egy misztikus látja. Az atomfizikában a legtöbb paradoxon a fény kettős természetével kapcsolatban merült fel.

Paradoxonok

Albert Einsteinnek ben három dolgozata jelent meg az Annalen der Physik-ben. Ezek közül az egyik a fény és az elektronok kölcsönhatását leíró cikke foglalkozott a ma kvantummechanikának nevezett tudományággal.

Az ebben a cikkében kifejtett elméletéért kapott ben fizikai Nobel-díjat. Ebben a dolgozatában azt állította, hogy a fény nem folytonos hullám ahogy addig gondoltákhanem energiacsomagokban, kvantumokban ezeket fotonoknak nevezzük terjed.

gyermekemnél rövidlátás van

A vita során alakult ki a kvantumelmélet korszerű változata, a kvantummechanika. Az as években Richard Feynman, elméleti fizikus hangsúlyozta ki, hogy lényegében a kvantummechanikának egyetlen rejtélye van, melyet a kétréses kísérlet szemléltet eredetileg gondolatkísérlet volt, de ben Jánossy Lajos és munkatársai laboratóriumi körülmények között elvégezték, s ugyanazt az eredményt kapták, melyet Feynman. A kísérlet kellékei: egy fényforrás, egy átlátszatlan tanulja meg látásélességét, rajta két réssel, mögötte egy ernyő.

A fényt a két rés felé irányítjuk, s a fény hullámtermészetének köszönhetően interferencia kép fog kialakulni csíkok. Ha letakarjuk az egyik rést, az interferencia kép megszűnik.

Továbbra is letakarva az egyik rést a fény intenzitását elkezdjük csökkenteni és az ernyőt fényérzékeny lemezre cseréljük. Egészen addig csökkentjük az intenzitást, míg egy másodperc alatt csak egyetlen szemcse feketedik meg.

A valóság látszata

Ám nem egészen ez történik, és ebben rejlik a rejtély: az interferencia kép akkor is megmarad, ha a fotonok egyesével jönnek. Mikor megpróbáljuk a részecskéket a detektorokkal megfigyelni, és a résekhez tesszük azokat, akkor a fény részecskének mutatkozik a foton egyszerre csak az egyik résen megy átha elvesszük onnan, akkor hullámnak. Az dönti el, hogyan viselkedik a fény, hogy odatesszük-e a detektorokat vagy sem. Az azonban egyszerűen lehetetlenség, hogy a részecske tudja, hogy a rések közül melyik van nyitva, vagy megfigyeljük-e vagy sem, és aszerint alakítsa a viselkedését.

A fény természetét sem a részecskejelleg, sem a hullámjelleg, sem a kettő együtt nem írja le. Ez pedig igaz minden szubmikroszkopikus rendszerre. A mérés kényszerítő erejénél fogva a részecskének a cselekvések rendelkezésére álló halmazából egyet ki kell választania.

Megfigyeléseink minden esetben csak a kísérlet összefüggésében érvényesek. Máshol egyszerűen értelmezhetetlenek.

  1. Látvány videóhoz
  2. Lányok látásvizsgálata
  3. A művészet teljesen szubjektív?
  4. Még azok a felfogások is, amelyek a magasabb, gondolati képződményeket is önálló szerveződésnek tartják, kitüntetett helyet adnak az észlelésnek.
  5. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e.
  6. Az ember által használt valamennyi készség biológiai úton jött létre, a természetes szelekció folyamatának eszközei által.

Itt pedig — a fizikusok minden tiltakozása ellenére — felmerül egy filozófiai fogalom: a kvantumvilág holisztikus, ahol a részek valamilyen módon összefüggésben állnak az egésszel. A világ a legvégső pillanatig — addig, míg meg nem figyeljük — szabadon hagyja az összes lehetőséget. Röviden ez úgy értelmezhető, hogy a látás paradoxonai a részecskét a kísérlet során útjára engedjük, hasonló részecskék hullámok, ill.

látásmérési távolság

Mihelyst megfigyeljük a rendszert, ezek a részecskék eltűnnek s csak egyetlen hogyan válik a távollátás rövidlátássá. Néhány kvantumparadoxon A továbblépéshez néhány szót kell szólni a kvantumfizika központi eleméről, a Heisenberg-féle határozatlansági relációról vagy bizonytalansági elvről. Tömören az a lényege, hogy egyszerre nem ismerhetjük egy részecske helyét és impulzusát.

Einstein élete végéig támadta a határozatlansági relációt és mindvégig azon kisebbség közé tartozott, mely ragaszkodott az objektív értelmezéshez.

Moravec-paradoxon

Úgy érezte, a világegyetem mélyén kell lennie valamilyen rendszernek, mely működteti az egészet, s ahol az oksági törvények ugyanúgy érvényesek, s csak a határozatlanság látszatát keltik. Einstein, Podolsy és Rosen közösen próbáltak kidolgozni rövidlátás gyógynövényekkel elméletet a bizonytalansági elv cáfolatára.

Hiszen egy független rendszerben lévő részecskén végzett mérés nem hathat egy másik független rendszerben lévő részecske tulajdonságaira, mert ez megsértené az ok-okozati összefüggéseket. Ezúttal az időutazás lehetőségét meg sem említve — amely szintén egy kvantummechanikai, létező és működő paradoxonra épül — vessünk egy pillantást talán a legismertebb, macska-paradoxon néven elhíresült gondolatkísérletre.

A kísérlet Erwin Schrödinger, osztrák fizikushoz köthető, aki Einsteinhez hasonlóan hitt az ok-okozat szentségében és egy úgynevezett rejtett változót keresett, amely megszűntetné a kvantumvilág esetlegességét.

Még ma is folynak kutatások ennek a változónak a megtalálására, eddig a látás paradoxonai. A gondolatkísérlet önmagában nagyon egyszerű.

Moravec's Paradox - Why are machines so smart, yet so dumb?

Képzeljünk el egy dobozt, melyben egy radioaktív forrás, egy radioaktív bomlásból elszabadult részecskéket kimutató detektor pl. Geiger—Müller számlálóegy mérget tartalmazó üvegfiola és egy élő macska található. A dobozt pedig lezárjuk. Ha a a látás paradoxonai lévő detektor észleli a bomlást, akkor elindít egy szerkezetet, mely kinyitja a méregfiolát és a macska elpusztul. A radioaktív anyag bomlása kvantumfolyamat, tehát érvényes rá a határozatlansági reláció: a pontos bomlási időpont határozatlan, csak a bomlás valószínűsége adott meghatározott időintervallumon belül.

Mindaddig nem tudjuk, hogy mi történt, míg bele nem néztünk a dobozba. A lehetőségek csak akkor válnak valósággá, ha a megfigyelésünk pillanatában — mikor kinyitjuk a dobozt —, annak hatására a hullámfüggvény egyetlen lehetőséggé omlik össze, amit azután valóságosnak érzékelünk. Schrödinger azért találta ki ezt a kísérletet, hogy rámutasson arra, hogy valami hiba van a kvantumfizika elméletében, hiszen egy macska nem lehet egyszerre élő és holt.

Persze elindulhatunk a másik irányba is és a macska helyére tehetünk egy önként vállalkozó embert is, aki tökéletesen tisztában van a kísérlet minden apró részletével és a várható eredményekkel is. Ha az önkéntes tudata is alkalmas a hullámfüggvény összeugrasztására, mint Wigneré, és a mérést egymástól külön figyelik meg, akkor semmi sem indokolja, hogy a két valószínűségből ugyanazt a konkrét értéket válasszák ki a megfigyelés során.

szemüveg a sokoldalúság érdekében